Az MGB hadművelet – három betű, három szám

Történetünk legutóbb ott fejeződött be, hogy néhány nap volt hátra az első hazai műszaki vizsgáig. Nos, most ismét néhány napra vagyunk ettől, de ezúttal már múltidőben, merthogy három nappal ezelőtt sikeresen levizsgázott az MGB!

Próbakörön a vizsga előtt

Próbakörön a vizsga előtt

Az utolsó beavatkozás az első futómű rendbetétele volt, amely után némi próbaút következett, amolyan biztos, ami biztos alapon. A megtett kilométerek során nem tapasztaltam semmi problémát, ennek ellenére volt bennem némi félsz a vizsga miatt, hiszen a felkészítés végén csak abban bízhattam, hogy minden munkát megfelelően végeztem el, műszeres ellenőrzést azonban nem végeztem, ha csak a nyomatékkulcs használata nem minősül annak. Minden a klasszikus módon lett beállítva, szemre, fülre esetleg hézagolóval, ami például a szelephézag-állításhoz kellett. Gyújtást, fényszórómagasságot, karburátorokat és megannyi mást könyvek és videók segítségével próbáltam gyári értékekre hozni. A vizsga eredménye alapján sikeresen, hiszen nem találtak fogást az autón. A károsanyag-kibocsátási értékek is  bőven határértéken belül voltak, ami egyrészt engem, másrészt az amúgy általam meg nem bontott motort dicséri.

CO2

CO2

A vizsga, annak sikeres mivolta ellenére, azért nem ment simán. A vizsgaállomásra reggel hétre érkeztem, ahol a hétórai munkakezdet ellenére messze nem én voltam az első. Ha csak nem állítunk külön sorrendet a privát ügyfelek számára, merthogy a vizsgaállomáson amolyan kihelyezett használtautó-kereskedői találkozó volt. Fejenként akár több autóval is, melyek mind hasonló cipőben jártak az én MG-mel, azaz próbálták megszerezni a magyar állampolgárságot. Persze a kereskedők által felvonultatott autók bőven negyven év alatt voltak, hiszen a hazai piac mostanság a tízéves autókra bukik. Hiába érkeztem tehát korán, a sor nem volt rövid. Nagyjából kétórás várakozás után jutottam odáig, hogy beállhattam a vizsgaállomás udvarára, ahol hamarosan lencsevégre került az autóm. Ezúttal nem egy veteránautó rajongó készített magának képeket, hanem az egyik vizsgabiztos fényképezte körbe az autót, ahogy azt kell. Ezen művelet során szembesült a hatóság azzal, hogy az MG bizony nem beütött, hanem táblán elhelyezett alvázszámmal rendelkezik. Ezt pedig nem igazán szeretik.

Várjuk a sorunk

Várjuk a sorunk

A szerelem olyannyira nem állt fent, hogy némi tanácskozás után azt mondták, hogy így nem tudják levizsgáztatni az autót, mondván nem lehet tudni, hogy az adattábla nem lett-e korábban kicserélve. Arra a felvetésemre, hogy “Azt sem lehet tudni, hogy nincs kicserélve, azaz eredeti.” sajnos nem az a válasz jött, hogy valóban, van itt valami ártatlanság vélelme nevű izé. Sajnos hiába próbáltam érvelni az autóval érkezett megannyi dokumentációval, köztük az angol vizsgapapír heggyel is, nem jártam sikerrel. Jöhetett az extra kör.

Egy húszast megért...

Egy húszast megért…

Ez nem állt másból, mint egy igazságügyi szakértői vélemény beszerzéséből. A szükséges telefonszám előkerítése nem tartott tovább fél percnél, ami egyúttal azt is jelezte, hogy nem most volt rá először szükségük. Nem mesélném el az egész történetet, így maradjunk abban, hogy cirka egy óra, 40 km, valamint húszezer forint múlva ismét a vizsgaállomáson voltam, kezemben a két példányban kiállított véleménnyel, mely szerint az autó adattáblája eredeti. Aki azt gondolja, hogy a nevezett dokumentum azonnali enyhülést hozott, az téved. A korábban megismert vizsgabiztos csak nem akarta elhinni, hogy ezen az autón bizony sosem volt beütött alvázszám, így további tíz percig keresgélte azt az MG különféle zugaiban. Végül feladta.

Megvan!

Megvan!

Innen szinte már gyerekjáték volt az egész, hiszen csak át kellett esni a szokásos autós hétpróbán: a vizsgán. Miután ez megtörtént, már csak a papírmunka maradt, így valamivel 12 óra után elhagyhattam a bázist. Jöhetett az átírási procedúra, amit azonban már egy erre szakosodott ügyintézőre hagytam, mert nem volt kedvem további hosszú órákat tölteni a különféle hivatalok várótermeiben. Még a vizsga napján átadtam a papírokat, másnap este pedig hívtak, hogy megvolt a regadó befizetés, okmányirodai ügyintézés: megvan a rendszám! Talán említenem sem kell, hogy ez sem ment simán, mert itt meg azon állt meg pár percre a dolog, hogy az alvázszán nem 17 karakterből áll, merthogy 1980 óta minden autónál ennyi karakter egy alvázszám, bármilyen embléma is legyen az autó orrán. Az MG azonban 1973 októberében gördült le az abingdoni összeszerelő szalagról, így itt csak 11 karakterből áll a vázszám. Szerencsére azonban kiderült, hogy a rendszer így is enged továbblépni, így némi kaland után immár egyel több MGB GT került hivatalosan is megmentésre az utókornak.

Itt lehet élvezni a munka gyümölcsét

Itt lehet élvezni a munka gyümölcsét

Ritkán mondok ilyet, de: büszke vagyok magamra! Másfél évvel ezelőtt tréleren érkezett meg álmaim autója, ami ugyan nem volt nagyon rossz állapotban, de igen távol állt a műszaki vizsgán és a szépérzéken való megfeleléstől. Utóbbi szemponton való megfeleléshez mások segítségére volt szükségem, hiszen a lakatoláshoz, fényezéshez sem helyem, sem pedig szakértelmem nem volt, de a műszaki részekhez már bátrabban nyúltam. Olyannyira, hogy gyakorlatilag kitanultam egy szakmát. Elolvastam, megnéztem, átgondoltam és végül megcsináltam. Én. És erről papírom is van hétfő óta.

Őszi hangulat

Őszi hangulat

Az autó messze nincs még kész. Ott a krómozásra váró lökhárító, az esztétikai javításra váró első bölcső, a differenciálműből jövő csilingelő hang és megannyi apróság. Viszont innentől már “gördülékenyen” mehet a munka, hiszen amennyiben az időjárás engedi, bármikor bepattanhatok a jobb első ülésre, hogy élvezzem a munkám gyümölcsét.

 

Hatalmas köszönettel tartozom a feleségemnek a türelméért és támogatásáért, ahogy a családja támogatásáért is: köszönöm! Minden másra pedig az American Express szolgál(t).

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

Az MGB hadművelet – célegyenes?

A címben ugyan célegyenesről írok, de nem kell arra gondolni, hogy minden csillog és villog. És arra sem, hogy napokon belül így lesz.

Ellenben úgy tűnik, hogy kis szerencsével hamarosan rendszámot kaphat az autó, minthogy hétfőn reggel vizsgára megy az MG. Mi ez, ha nem jó hír? Hétfő délután majd megmondom, ha mégsem az. Persze bízom benne, hogy minden rendben lesz, már csak azért is, mert újabb szekció került felújításra: az első futómű. Erről már az előző bejegyzésemben is írtam, egészen pontosan arról, hogy a szükséges alkatrészek megrendelésre kerültek Angliából. Bő egy héttel később kézhez is kaptam a csomagot, így ismét volt egy szerelős hétvége, ami egy hétfővel is gazdagodott, ha már a szokásos negyedéves kontroll miatt adódott egy extra szabadnap. Az alkatrészkupac gyakorlatilag egy komplett első felújításhoz szükséges csomag volt, így kellett is az idő a szét-, illetve összeszereléshez. Pláne, hogy egy részét kétszer kellett elvégeznem a jobb- és baloldali alkatrészek megjelölésének hiányában. Szemre ugyan egyformák voltak az alsó lengőkarok, de kiderült, hogy ez csak első ránézésre vagy így, amit egyébként tudtam is, de minthogy semmiféle jelölés nem utalt az oldalra, találomra választottam, természetesen rosszul. De így szép ez a hobbi.

Szemre egyformák, de az érzés jobb

Szemre egyformák, de az érzés jobb

A csere-bere során új alsó lengőkarok, új spirálrugók, szilentek és új első kerékagycsapágyak is beszerelésre kerültek, valamint feltöltésre került a kormánymű, melybe 80W90-es hajtóműolaj illik, akárcsak a hátsó differenciálműbe. Minthogy a kormányösszekötő gömbfejek, illetve az első lengéscsillapítók már korábban cserélve lettek, szinte teljesen új az egész első traktus. Ez szerencsére a próbaút során is érezhető volt, mert a korábbi bejegyzésben említett kóválygás szinte teljesen megszűnt. A maradékot, ami alig észrevehető, szerintem a kormánymű kardánkeresztjének lógása okozza, legalábbis ebben bízom, mert ahhoz cirka 4000 forintért juthatok hozzá, míg egy esetleges kormánymű kopás miatti kormánymű csere inkább a 100000 forint felé közelít. Akárhogy is, némi munka még lesz ezzel a résszel is.

Volt vele munka, de minden a helyén

Volt vele munka, de minden a helyén

Próbaútból túl sok nem volt, de cirka 70 km azért így is összejött, ami igazán élvezetesen telt, nemcsoda, hogy alig várom, hogy végre igazán használatba vegyem az autót. Sajnos nyakunkon a tél, így az idén már csak a csapadék- és fagymentes napokban bízhatok, de talán abból is lesz még néhány.

Jöhet egy kis kirándulással egybekötött próbaút!

Jöhet egy kis kirándulással egybekötött próbaút!

Persze mindehhez az kell, hogy hétfőn sikerrel vegye az autó az első hazai műszaki vizsgát. Izgulok. Lehet drukkolni!

Kategória: Egyéb | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

Az MGB hadművelet – finomítás

Az autó kezdett összeállni: a külső elemek közül a legnagyobb kihívást az első- és hátsó szélvédők körüli díszcsík berakása jelentette. Mint kiderült, nem csak nekem. MGB-s körökben szinte legendává érett az az ember, aki az egyetlen ismert gyári fotón látható, amint az említett díszlécet illeszti a helyére. A fém díszcsík behelyezésére többféle megoldást próbáltak már kifejleszteni az MGB tulajdonosok, de igazán tuti módszer és szerszám még nem került feltalálásra.

A rejtélyes ember

A rejtélyes ember

A hátsó szélvédőnek kezdtünk hozzá a feleségemmel, mivel a képpel ellentétben, egyedül nem ment a dolog. A hátsó díszléc két “C” alakú darabból áll, melyek balról és jobbról fogják keretbe a szélvédőt. Ezekkel cirka két óra alatt végeztünk, amitől egészen felbátorodtunk. Sajnos az önbizalmunk hamar elszállt, mivel az első szélvédő díszléceivel nagyon meggyűlt a bajunk. A két oldalsó darab még egész könnyedén ment, de a felsővel már hosszú birkózásba kellet kezdenünk, az alsó pedig egyenesen büntetésnek tűnt. Nem idézném fel a teljes küzdelmet, maradjunk abban, hogy a díszléc kitalálóját és közeli hozzátartozóit igen sokszor emlegettük. A vadonatúj díszlécek és a vadonatúj kédergumik vonalvezetése még véletlenül sem akartak megegyezni, ezért az egyik részen betuszkolt léc azonnal kijött, amint a másik vége felé közeledtünk. Maga volt a pokol. De néhány napnyi próbálkozás után végül sikerült betuszkolni a helyére.

Klasszikusok

Klasszikusok

Ekkor döntöttem úgy, hogy elviszem az autót egy vizsga előtti átnézésre, azaz egy elő vizsgára. Szép számla lett a vége. No, nem azért, mert valami komoly gondot találtak, hanem azért mert komoly gondot csináltak: az autó tolatáskor felakadt a fékpadra. Egészen pontosan a vadonatúj kipufogórendszer kapott egy akkora ütést, hogy eltört az öntöttvas leömlő.

Ez bizony eltört

Ez bizony eltört

Kibírtam röhögés nélkül. A sport dob hirtelen értelmét vesztette, mert a gázok szinte el sem jutottak a cső végéig. Hangosan és erőtlenül gurultam vissza a garázsba, hogy jobban szemügyre vegyem a kárt.

Törött leömlő

Törött leömlő

Minthogy a leömlő öntöttvas, a javítása nem egyszerű, nem is találtam olyan kipufogóst, aki elvállalta volna a leömlő hegesztését. Olyan toldozós-foldozós megoldásokat javasoltak, amikkel nem igazán tudtam azonosulni. Megoldásként a bontott leömlő beszerzése kínálkozott, így ismét ellátogattam az e-Bay nevű bolhapiacra, ahol hamar találtam is egy megfelelő darabot. A szokásos egyhetes várakozás után szerelhetem fel az új leömlőt, ami hamar az elődje sorsára jutott, minthogy kiderült, nem csak egy pofont kapott, amitől eltört, de a leömlőhöz csatlakozó rozsdamentes elem is eldeformálódott pontosan a csatlakozásnál és az összecsavarozás közben az öntöttvas darab bizonyult a gyengébbnek.

Felkerült a bontott leömlő. Hiába...

Felkerült a bontott leömlő. Hiába…

A kipufogós nem vállalta a javítást, a rozsdamentes rendszerből ez a darab pedig nem kapható külön: jött az új teljes rendszer megvásárlása, ezúttal a leömlős változat. Hurrá!
A jó hír az, hogy kezdődhetett a finomhangolás. Szelephézag- és gyújtásállítás után a karburátorok szinkronizálása, majd a megfelelő keverék és alapjárat-állítás következett. A próbakörök nem voltak hiábavalók: a motor szépen jár, jól húz.

Az én Kincsem

Az én Kincsem

A tesztutak során aztán szép csendben kiderült, hogy vannak dolgok, amik csak látszólag voltak jók. Az autó eleje ugyanis elkezdett kóvályogni. A szemre megfelelő szilentek és egyéb futómű alkatrészek bizony viseltes állapotban vannak, így tegnap megrendelésre került a következő alkatrészkupac Angliából. Talán megérkezik a csomag a jövő hét során, és ha minden jól megy, akkor egy-két hétvége elég lesz arra, hogy mindent ki is cseréljek.

Szerencsére az enyém nem füstöl

Szerencsére az enyém nem füstöl

Utána elvileg jöhet a műszaki vizsga és a forgalomba helyezés. Tessenek drukkolni!

 

 

 

Kategória: Egyéb | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Az MGB hadművelet – külcsín

Miután az előre eltervezett műszaki felújítás elkészült, következett az utastér, illetve a külső elemek visszaszerelése. Ekkor azt gondoltam, hogy ha nem is lett minden kicserélve az autó alatt, azért összességében jól áll az MG. Nem szeretnék nagyon előreszaladni, így legyen elég annyi, hogy még sokszor kellett összeolajozni a kezem és ez a folyamat még ma sem ért véget.

Egy "maréknyi" az új alkatrészek közül

Egy “maréknyi” az új alkatrészek közül

Az utastér új szőnyegeket és kárpitokat kapott, míg az üléshuzatok az e-Bay-ről lettek egységesre cserélve, mivel elöl bőr, míg hát vinyl/szövet huzatok voltak. Utóbbi tűnt eredetibbnek, bár az sem az autó gyári huzata volt, mert 1973-ban avarbarna belsővel hagyta el Abingdont az MGB–m. Szerencsére sikerült egy évjáratnak megfelelő huzatot találnom, amelynek tisztasága hagyott némi kívánnivalót maga után, de egyébként nagyon szép állapotban volt. Miután 4 kádnyi vízben kimostam, viszonylag könnyen sikerült felrakni az ülésekre.

A kárpitok alá hangszigetelő réteg is került

A kárpitok alá hangszigetelő réteg is került

Az autó gyártásának idejében a biztonsági öv még nem volt kötelező tartozék az autókban, de az első tulajdonos már beszereltette azt. A negyven év azonban nem múlt el nyomtalanul, mert az automata mechanika már nem működött megfelelően, gyakran akadozott. Hiába volt maga az öv jó állapotú, a csere mellett döntöttem. Szerencsére még mindig gyártanak korhű, de modern öveket, ráadásul igen kedvező áron, így nem volt nagy gond a beszerzése.

Készül az utastér

Készül az utastér

Az ülések áthúzása és a kárpitozás két napot vett igénybe, ezután következett a Britax napfénytető beszerelése, amit természetesen egy alapos tisztítás előzött meg. A tető vinyl borításán és a fém szerkezeten szintén látszik a négy évtized, de ezek pótlása egyelőre meghaladja az anyagi lehetőségeimet. Mivel használható és vállalható is, csak arra kell figyelnem, hogy ne érje sok víz, mert a beázás bizony valós probléma.

Itt megy be a napfény

Itt megy be a napfény

A külsőt a lámpák, lökhárítók, a hűtőrács és a különféle díszítő lécek teszik csillogóbbá, így igyekeztem ezeket is rendbe kapni visszaszerelés előtt. Az oldalablakok körüli díszléceket polírozással tettem fényesebbé, még a karácsonyi szünet alatt. A lökhárítók közül az első van kevésbé mutatós állapotban, mert a krómozás (ami inkább tűnik krómfestésnek), lekopott. Maga a lökhárító egyébként sértetlennek tűnik, így akár újra is lehetne krómozni, a gond csak az, hogy erre a munkára egy 40000 forintos ajánlatom van, amiért egy új lökhárítót vehetek Angliából. Szerencsére nincs most erre keret, így nem kell még dilemmáznom azon, hogy melyik megoldást válasszam.

Ragyogás

Ragyogás

Miután látszólag összeállt az autó, jöhetett az első háztömb körüli próbaút. A motor természetesen már korábban be lett indítva, de az autó hosszú hónapok után most indult el önerőből. Remek érzés volt!

A próbaút jól sikerült, de az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az előző bejegyzésben írt hézagolócsere nem volt elég a differenciálmű felől jövő csilingelő hang eltüntetésére. Némi aknában töltött idő után nyilvánvalóvá, hogy a kardánkeresztek is cserére szorulnak, melyet meg is ejtettünk. Itt egyébként kiderült, hogy az 1973 MGB kardánkeresztje pontosan megegyezik a Lada Niva kardánkeresztjével. A csere azonban hiábavaló volt, mert nem csak a keresztek voltak elgyötört állapotban, de a kardántengely is: jöhetett az új, Angliából.

Új kardántengely

Új kardántengely

A helyzet sokat javult, de némi csilingelés továbbra is van. Diagnózis még nincs. Ha lesz némi erre fordítható szabadidőm, akkor kiderítem, hogy a féltengely vagy a differenciál akar állandóan zenélni.
Közben a kipufogó is elkezdett kifújni az alsó leömlőnél és a hegesztés sem akart igazán segíteni rajta, így jöhetett az új rendszer. Ha már lúd, legyen kövér, ezért egy rozsdamentes Tourist Trophy rendszer került beszerzésre. Csillog-villog és igazán remek hangja van.

Csillog, pedig senki sem látja.

Csillog, pedig senki sem látja.

A hang tehát rendben volt, jöhetett egy hosszabb próbaút, ami bő 30 kilométeresre sikerült. És persze újabb számlákat eredményezett, mert kiderült, hogy szorul az első fék a berágódott munkahenger miatt. Volt némi füst, de más baj nem akadt, így tulajdonképpen gond nélkül lement az első nagyobb út. A fék azóta javításra került, így a próbautak szaporodtak, hiszen ellenőrizni kellett a gyújtás- és keverékállítások eredményét.

Az első hosszabb próbaút. Füstölő első fékkel.

Az első hosszabb próbaút. Füstölő első fékkel.

A kalandok és a számlaszaporítás persze azóta sem ért véget. Ahogy a beszámoló is csak mára.

 

 

 

 

 

 

 

Kategória: Egyéb | Címke: , , | Hozzászólás most!

Az MGB hadművelet – közös élet

Jöjjön tehát a beszámoló folytatása! Miután az autó bakokra került, jöhetett a bontás alul, felül.

A legnagyobb falatnak a hátsó híd bizonyult, így ezt vettem előre, amihez szükség volt további négy kézre, részben a méret, részben pedig a nem kis súly miatt. Ahogy az lenni szokott, a csavarok között nem egy akadt, ami a negyvenévnyi nyugalom után nem igazán akart megmozdulni. A mesékben nem igazán hiszek, így a Hófehérkénél bevált csókolgatás helyett a csavarlazító és a flex vette át az ébresztő szerepét. A módszer működött, így némi erőemelő show után sikerült kivonszolni a hátsó hidat, laprugóstól együtt az autó alól. Már ekkor látszott, hogy az összeszerelés csúszni fog, mert olyan alkatrészek is darabokban jöttek csak le, melyből nem rendeltem másikat korábban, a szállítási idő Angliából pedig 5-7 napnál kevesebb nem igen szokott lenni.

IMAG1835A kiszerelt darabok először a rozsdától lettek megszabadítva, majd jöhetett a festés, a szilentek cseréje és az új hátsó lengéscsillapítók beszerelése. Kihasználva, hogy az autó hátsó része gyakorlatilag pucér volt alul, sor kerülhetett az alvázvédelemre, mely ecsettel és szórással is történt. Minthogy az autót nem napi használatra tervezem, valószínűleg csak mosáskor éri majd nedvesség, így van rá esély, hogy Mr. Crum után, aki a hetvenes évek végén vette kezelésbe az autót, ismét eltelik majd úgy 30 év, hogy nem kell az autóval foglalkozni, legalábbis ami az alvázvédelmet illeti. A hátsó híd nem csak esztétikailag újult meg, de a differenciálműben lévő hézagolók is cserélve lettek, mert ezek kopása, illetve teljes eltűnése csilingelő hangot idéz elő. A hang pedig ott volt a korábbi próbautak során. És, mint az kiderült, az összeszerelés után is. Erről majd később.

IMAG1836Ugyancsak a hátsó hidat érintette, hogy új új merev fékcsövek is felszerelésre kerültek, mivel a teljes fék és üzemanyag vezeték cseréje mellett döntöttem. A merev, fém csövek látszólag jól viselték a négy évtizedet, de úgy voltam vele, hogy ha már úgy is darabokban van az autó, akkor élni kell a csere lehetőségével. Szerencsére mindkét esetben komplett szettben lehet rendelni csöveket, melyek méretre vágva, kötőelemekkel együtt vannak a dobozban, nekem már csak a megfelelő alakúra kellett hajtogatnom a rézcsöveket.

IMAG1858Maguk a fékek rendben lévőnek látszottak, így sem a hátsó dob és betét, sem pedig az első tárcsa és betét nem került kicserélésre. Ellenben új munkahengerek kerültek hátulra, ahogy a főfékhengerből is egy új mellett döntöttem a felújítás helyett. Az első hosszabb próbaút során aztán kiderült, hogy az első munkahengerek is szorulnak, amit füstjelekkel tudatott az autó, így végül ezek is cserélésre kerültek.

IMAG1860A hátsó traktus része az üzemanyagtank is, mely még a lakatolás során eltávolításra került, és mivel nem nagyon látszott ki a különféle kencék alól, nem igazán derül ki, hogy mennyi munka lenne vele. Így ebből is új került beszerzésre Angliából, bár mint az kiderült, maga a tank Kanadában készült. Dacára annak, hogy körbeutazta a fél világot és nyilvánvalóan, mind a gyártó, mind pedig a forgalmazó keresett rajta, hogy a fuvarozókról ne is beszéljek, a tank ára 30000 forint volt, szállítással együtt. A régi itthoni felújítására 40000 forintos ajánlatom volt. Minthogy a horganyzott tankot ingyen festették le itthon, úgy gondolom, hogy nem volt rossz döntés az új mellet voksolni.

IMAG1861Míg az  autó felbakolva tűrte a felújításra tett erőfeszítéseimet, a majdani utazáshoz szükséges kerekek Székesfehérváron vedlették le magukról a korábbi festék- és porréteget, hogy aztán új festést kapjanak. Mint az kiderült, az öt felni megtisztítása rendesen megizzasztotta a fényezőt, de szerencsére nem az a könnyen feladós típus, így végül szépen sikerült a felnik megújítása.

IMAG1881Az első futóműnél cserére szorultak a kormányösszekötő gömbfejek, melyek természetesen mindent megtettek, hogy a jól megszokott helyükön maradjanak, így a házi eltávolítási módok nem váltak be. Ismét egy olyan szerszámmal gazdagodott a láda, melyet valószínűleg nem nagyon kell majd használnom a közeljövőben, minthogy vehettem egy gömbfejkinyomót. Az első lengéscsillapítók cseréje valamivel könnyebben ment, a plusz kezek bizony ott is jól jöttek.

IMAG1848A motortér alatt sem állt meg az élet: generátor, vízpumpa, olajhűtő, fűtéscsap, gyújtástrafó és megannyi más került beszerelésre. A régi vízpumpa és a hozzátartozó szíjtárcsa szétválasztása nem volt két perc, de győzött a nyers erő. Ugyancsak megújult a fűtőradiátor háza és a pedálbox is. Utóbbi az a ház, amelyben helyet foglal a fék- és kuplungpedál valamint az ezekhez tartozó munkahengerek.

A mechanikus részek után jöhetett némi elektronikai munka, mivel a fényszórók reléket kaptak. A hetvenes években még nem halogén lámpákkal szerelték ezeket a modelleket, most viszont az került bele, ahogy a lámpatestek is balkormányos kivitelűre lettek cserélve, mivel nem akarom a szembejövőket szórakoztatni. A halogén izzók áramfelvétele viszont intenzívebb, mely a kapcsolók túlmelegedését, olvadását okozhatja: ezért kell a relé.

A fenti, nem is teljes felsorolás után következett a külső és belső csinosítás, összeszerelés. Erről írok majd legközelebb.

 

 

Kategória: Egyéb | Címke: , , , | 2 hozzászólás

Az MGB hadművelet – az idő mindent megszépít

Bizony, nem kevés idő telt el az utolsó MG-s bejegyzés óta. Ennek pedig alapvetően két oka van: vagy időm nem volt írni, vagy kedvem. A szabadidőmet sok dologgal el tudtam tölteni, de a legtöbbet természetesen az MG alatt, mellett vagy éppen felett tudtam. Mondanám, hogy az utolsó jelentkezés óta elkészült az autó, de ez nem lenne teljesen igaz.

Mint azt tudjuk, ezzel sosem lehet elkészülni, maximum abba lehet hagyni. De én még ott sem tartok. A jó hír viszont az, hogy már önjáró az autó! De ne szaladjunk ennyire előre. Február végi bejegyzésemben arról írtam, hogy lassan elkészül az autó fényezése, ami márciusra tényleg meg is történt, innentől pedig hosszú hetekre az MG lett a szabad perceim ura.

IMAG1785Március 14-én kaptam vissza az autót, melyet rögtön egy egyhetes szabadsággal ünnepeltem. A terv az volt, hogy két hétre birtokba veszem apósomék garázsát, melynek adottságai igen jók voltak a különféle alkatrész csere-berélésekhez, illetve magához az összeszereléshez, majd tovapöfögök egy bérelt garázsba, ahol a további finomításokat végezhetem. Nos, a kettes szám stimmelt, csak nem hétben, hanem hónapban.

Az autó tehát átesett egy lakatoláson és egy fényezésen, a felújítás többi része pedig rám várt. A fényezőtől való megérkezést követő reggelen bakra került az autó és kezdődhetett a munka. Az első hetekben szinte csak szétszedésre került a sor, építkezés nem nagyon volt, ennek részben az volt az oka, hogy dacára az előrelátó gondolkodásomnak, olyan alkatrészekre is igény mutatkozott, amire előzetesen sem én, sem a bankszámlám nem számított. Utóbbi pedig nehezebben meggyőzhető, mint én. Ebben persze semmi meglepő sincs, hiszen egy ilyen felújításnál lehet meglepetésekre számítani. Ha pedig számítunk rá, akkor már nem is meglepetés. Annak ellenére, hogy nem egy teljes körű restaurálásról beszélünk, munka akadt bőven. Még úgy is, hogy a motorhoz és a váltóhoz nem akartam nyúlni, mert a korábbi tesztkörökön nem tapasztaltam olyat, amely a bontásukat indokolta volna.

IMAG1793Ezen felül azonban nem sok minden maradt érintetlen. A legnagyobb falatnak a hátsó futómű ígérkezett, főleg a mérete miatt, hiszen a laprugó/hátsó híd kettős nem egy könnyű darab, így ezek le- és felszereléséhez segítségre volt szükségem. Segítséget persze nem csak így kaptam. Mivel korábban nem újítottam még fel autót, és még csak nem is ez a szakmám, így igyekeztem magam alaposan kiképezni, ami szerintem elég jól sikerült. Megannyi könyv, fórum és videó áttanulmányozása után mára gyakorlatilag oda jutottam, hogy az alkatrészeknek talán csak a cikkszámát nem tudom fejből. Ez a tudás pedig mondanom sem kell, igen hasznos tud lenni. Nem sorolnám fel tételesen, de az említett motor/váltó kettősön kívül nem nagyon van olyan része az autónak, ami ne lett volna kezemben az elmúlt hónapok során.

A következő bejegyzésben kicsit részletesebben írok majd a felújítás menetéről, benne persze a nem várt eseményekről is.

 

Kategória: Egyéb | Címke: , , , , | 2 hozzászólás

Az MGB hadművelet – fényes jövő

Legutóbbi bejegyzésem óta majd két hónap telt el, de még mindig nem tudok arról írni, hogy elkészült az autó fényezése. Némi fény azért már felsejlik.

Az előző poszt az autó múltjáról szólt, melynek további megismerésére tettem néhány lépést, nem túl sok sikerrel. Első körben próbáltam felkutatni a korábbi tulajdonosokat, annak reményében, hogy további részleteket tudhatok meg az MG-ről. A nevek/címek keresése a naplót író Mr. Crum esetében járt sikerrel, ugyanis egy online telefonkönyv szerint még mindig azon a címen lakik, ahol a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején is lakott, büszke MGB tulajdonosként. Utóbbi megállapítás persze nem biztos, hogy helytálló. Erre enged legalábbis következtetni az, hogy hiába küldtem neki levelet bő egy hónapja, arra semmilyen válasz nem érkezett. Mivel a levél sem jött vissza, vélhetően nem a kézbesítéssel lehetett gond. A borítékban küldtem néhány fotót, illetve a naplója másolatát is, de amint azt írtam, túl sok reakciót ez sem hozott. Persze az is lehet, hogy anno örült, hogy végre megszabadult az autótól, most pedig három perccel a boríték felnyitása után szívinfarktust kapott látván, hogy kísért a múlt.

Mr. crum háza. A napló is itt íródott

Mr. Crum háza. A napló is itt íródott

A múltfeltárás azért hozott némi eredményt is, mivel az egyik márkafórumon összeakadtam egy MGB tulajdonossal, aki Mr. Crum-hoz és néhány későbbi tulajdonoshoz hasonlóan Huddersfield városban él. A tulajdonosokat ugyan nem ismeri, de volt oly kedves és felajánlotta, hogy készít néhány fényképet az az autó korábbi lakhelyéről. Mr. Crum és Mr. Chapman házai mellett az egyik szerviz is lencsevégre kerül, ahol korábban többször is szervizelték az autót. A szerviz néhány éve nevet váltott, de az épület még áll.

Az egykori Simmonds szerviz

Az egykori Symonds szerviz

Az említett fórumos segítő Mr. Chapman házának fényképezése közben szóba elegyedett az egyik ott lakó idősebb hölggyel, aki emlékezett az autóra. Ennél több részletre azonban nem derült fény.

Mr. Chapman lakása

Mr. Chapman lakása

Ami a jelent illeti, itt több fejlődés történt. Olyannyira, hogy az autó néhány napja már alapozótól ragyogott és ha minden jól alakul, akkor újabb néhány nap múlva már teljes fényében pompázhat a karosszéria. És ha Fortuna esetleg homlokon is csókol, akkor két hét múlva vissza is kapom az autót, hogy aztán legalább egy hétig alatta, fölötte, benne vagy éppen mellette heverjek.

A smink mindig az alapozással kezdődik

A smink mindig az alapozással kezdődik

Persze nem valami furcsa piknik miatt, hanem a megannyi szerelni való okán, mely még rám vár, hogy végre ismét a mérföldeket falhassa az autó. Minthogy az angol-magyar kereskedelmi mérleget igyekeztem csúcsra járatni a különféle alkatrészek beszerzésével lesz mihez nyúlnom. Sőt, tartok tőle, hogy az import még közel sem ért véget. Ezt azonban egyelőre nem bánom. Hogy őszinte legyek, alig várom, hogy végre olajban pácolhassam magam tokától-bokáig.

Alapozás után

Alapozás után

 

Kategória: Egyéb | Címke: , , , | 4 hozzászólás

Az MGB hadművelet – örökség

Az év végi ünnepek miatt két hétig szünetel a munka az autó körül, így az MG megújulása egyelőre megrekedt, ám ha minden jól megy, akkor az események hamarosan felgyorsulnak majd.  Az így adódott szünet azonban jó alkalom volt arra, hogy végre átrágjam magam az autóval érkezett piros mappán, mely az MG előéletéről ad némi információt.

IMAG1609Meglepő módon sokkal több információhoz jutottam, mint amire számítottam. Azt már korábban is tudtam, hogy az autónak én vagyok a kilencedik tulajdonosa, ami 40 év alatt nem túl sok, de azért nem is kevés. Ezért is volt talán meglepő, hogy milyen sok minden megmaradt a négy évtizednyi gyűjtögetés során. A nyolc korábbi tulajdonos közül egynek a kilétét nem sikerült megállapítanom, így az azokat összefoglaló táblázatba, amolyan angolszász módon, a John Doe név került, arrafelé ugyanis így keresztelik el az ismeretlen személyeket. Ettől függetlenül, a táblázat egész teljesnek mondható. A tulajdonosváltások időpontjai persze nem mindenhol napra pontosak, de olyanból is van néhány.
IMAG1610Az autó 1974 áprilisában került Ossett településre, egy Brian Sunderland LTD. nevű céghez, azaz cégautó volt. Abból is valami házalóügynök jellegű lehetett, tekintettel arra, hogy 5 év után már 89404 mérföldet mutatott az autó órája, ami 143881 kilométert jelent. Ez bizony évi bő 28 ezres futás. Valószínűleg a céges mivolta miatt maradt fent kevés dolog az autó után, de az eredeti szervizkönyv és kezelési útmutató mellett azért néhány vizsgalap is érkezett az autóval.
IMAG1611A második tulajdonos, Mr. G.(regory?) Crum volt, akihez 1979 augusztusában került az autó, nagy valószínűséggel motorhibásan, legalábbis a feljegyzései erre engednek következtetni. A korabeli tulajdonosok közül az Ő gyűjtőmunkája bizonyult a legalaposabbnak, ugyanis nemcsak, hogy a számlákat eltette, de egyfajta naplót is írt az autóról. Ebből kiderül, hogy 1984-ig az autó felújításával volt elfoglalva, azaz az öt mérföldfaló év után öt esztendőn át szendergett a robogás. Felújította a motort, a karosszériát és új fényezést is kapott az MG. Láthatóan nagyon törődött vele.
IMAG1612Megannyi számla maradt fent az Ő időszakából, sőt, még olyan egyéb papírok is, melyek némi betekintést engednek az akkori angol autóséletbe. Akad biztosítási levél, de egy reklamációs levélre kapott válasz is a Lucas-tól, mely a 80-as években még elég meghatározó szereplője volt a szigetországi autóipari beszállítóknak. Mondanom sem kell, hazánkban akkortájt nem a levelekben látható stílus uralkodott, így ez a néhány lap is remek ízelítője annak az életnek, ami a vasfüggönyön túl zajlott a 80-as években.
IMAG1615Mr. Crum tehát, aki egyébként Huddersfield város lakosa, kitett magáért. Egyrészt időt és szemmel láthatóan pénzt nem kímélve felújította az autót, másrészt vette a fáradságot és ezt dokumentálta is. Az autó egészen 1987 májusáig maradt nála, azaz érdemben csak három évig használta, ezalatt sem túl sok mérföldet beletéve.
IMAG1614A harmadik tulajdonos egy bizonyos Mr. Collin volt, aki úgy tűnik, hogy tíz éven át birtokolta az autót, szintén Huddersfiledben. Dacára a hosszú időszaknak, tőle sokkal kevesebb minden maradt fent. Számlák akadnak, ahogy vizsgapapírok is, ami alapján a mérföldek további lassú gyarapodása állapítható meg, de a napló már csak néhány sorral bővült nála. A későbbi tulajdonosok pedig már egyáltalán nem vezettek naplót.
IMAG1616Egy évtized után, 1997-ben tehát új tulajdonoshoz került az autó, ugyanabban a városban. Mr. Chapman ismét gazdagította a számlák mennyiségét, sőt, még az autó gyártási évével egy időben alakult rajongói klub, az MG Owners Club tagja is lett, ha csak nem volt már az eleve. A klubtagságáról sok információ nem maradt fent, de az akkori klubszabályzat és partnerlista azért megmaradt. Egy V5, azaz egy angol forgalmi maradványa alapján felételezhető, hogy nála 2004-ig volt az autó de, hogy ekkor kihez és hova került, az nem derül ki. Ez a tulajdonos lett John Doe.
IMAG1618A következő években aztán kevesebb állandóság volt az MG-m életében: előbb Londonba költözött, majd két évvel később az első hölgy tulajdonosa is meglett az autónak (feltételezve persze, hogy az ismeretlen ötödik tulajdonos férfi), aki azonban láthatóan kevésbé volt megszállottja az autónak, hiszen a nevén kívül semmi sem maradt fent utána, alig egy évnyi MG-zés pedig tovább is adta az autót a legkevésbé sem angolos hangzású Mr. Salim Mohammednek. Ő volt az autó utolsó tulajdonosa a ködös albionban, aki egyébként szemmel láthatóan ismét megpróbálta jobb bőrbe hozni az autót, legalábbis a számlák alapján, melyből Ő is félretett néhányat. Egész komoly összeget áldozott az autóra, majd mikor látta, hogy eljött a komolyabb felújítás ideje, akkor kivonatta a forgalomból az MG-t, és nekiállt szétszedni. Ekkor 13742 mérföldet mutatott az óra, azaz a gyártás óta egyszer átfordult. Negyven év alatt 113000 mérföld nem mondható soknak, hiszen ez kilométerre átszámolva évi 4500-as átlagot ad ki. Ha 1977 óta nem lenne meg az összes vizsgapapírja, rajtuk a mérföldállásokkal, akkor azt gondolnánk, hogy biztosan nem hiteles ez az adat. Szerencsére megvan.
owners_list

Hogy ezután mi történt, nem tudni pontosan, de vagy a lelkesedése fogyott el, vagy a pénze, így aztán eladta az autót egy kereskedőnek, aki pedig az e-Bay-en talált neki új gazdát: engem.

Az autó történetírása folytatódik. Napló, ha nem is tollal írva, készül. A  számlák gyűlnek, ahogy reményeim szerint tavasztól a mérföldek is gyűlni fognak. Eszem ágában sincs továbbadni az autót, de talán így is van értelme a sok gyűjtögetésnek. Ki ne szeretné a gazdag örökséget?

Az ismert angliai tulajdonosok lakhelye alapján készült útvonaltérkép:

Galéria:

Kategória: Egyéb | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Az MGB hadművelet – félúton

Úgy tűnik, hogy az MG végre kifelé halad a felújítás alagútjából, legalábbis kezd némi fény derengeni: elkészült a lakatolás, jöhet a fényezés!
IMG_20131223_183723
Az autó három héttel ezelőtt átkerült a fényezőhöz, és ha minden a terv szerint alakul, akkor január végére új bőrben lesz az MG. Mondanám, hogy régi fényében csillog majd, de az nem lenne teljesen igaz, hiszen nem pontosan az eredeti árnyalat kerül majd az autóra.
IMAG1561
Az Abingdon-i gyárat 1973 októberében Glacier White, azaz gleccser fehér színben hagyta el, de ezt valaki, talán a 80-as években, Old English White színre cserélte. Előbbi egy klasszikus fehér szín, míg utóbbi kis sárgás beütéssel bír, azaz közelebb áll a krémszínhez. Ez amúgy szerintem sokkal “veteránosabb”, ezért is döntöttem úgy, hogy ismét ez szín kerül majd rá.
IMAG1444
A lakatosmunka tehát elkészült. A költségek “természetesen” emelkedtek, hiszen mint minden felújításnál, itt is kerültek elő nagy lyukak a kis lyukak mögül. Az elvárásom pedig annyi volt, hogy lyukból pontosan annyit és ott tartalmazzon az autó, ahogy az a születése napján volt. A plusz munka és egy felém nyúló, kissé megnőtt üres marék pedig azt is eredményezte, hogy nem csak autón tűntek el a lyukak, hanem a garasomon is, ugyanis jelenleg egyetlen lyukas garast sem találok sehol. Ez persze nem panasz, hiszen senki sem mondta, hogy ilyen hobbiba vágjak, pusztán ténymegállapítás.
IMAG1449
Tartok tőle, hogy a fent említett valutából nem sokat fogok jövőre sem látni, mivel a fényező sem karitatív alapon dolgozik, arról nem is beszélve, hogy az autó önjárásához még további javítgatások is szükségesek, amik alkatrészvásárlással is járnak. A magyar-angol gazdasági kapcsolatok sokat köszönhetnek nekem. A angol alkatrészboltok legalábbis biztosan.
IMAG1442Fejben persze már rég túl vagyok a fényezésen, és már javában szerelem össze az autót. Elölről-hátra, hátulról-előre olvasgatom a különféle szakkönyveket, melyekből mostanra egy könyvtárnyit gyűjtöttem. Privát és profi szerelők különféle felújítási videóit lesem, járom a fórumokat, elméletben lazítom a csavarokat. És persze igyekszem arra is felkészülni, hogy mint mindig, most is akad majd nem várt fordulat a műveletek során. Most persze még nagyon elszánt vagyok, szinte napra lebontott ütemtervvel, melynek koronájaként úgy április környékén rendszám is kerülne az autóra. Titkon remélem, hogy ez mondjuk április 3-a lesz, merthogy anno, 1974-ben is ezen a napon helyezték először forgalomba az MG-t. Negyven évvel a gyártása után felújítják, negyven évvel az első forgalomba helyezése után pedig ismét átesik egy első forgalomba helyezésen, hiszen itthon annak számítana. Ugye milyen romantikus?
IMAG1441A románcunk tehát alakul. Egyelőre készülök a randira, tanulom a verseket, keresgélem a megfelelő öltözetet és elképzelem, ahogy először megérintem. Mivel a fényezés még hátravan, így a külcsín is kérdéses. Erre persze mindenki azt szokta  mondani, hogy a belbecs még fontosabb, ezúttal azonban szeretném, ha külső is kiállná a nyilvánosság próbáját. Bő egy hónap múlva talán okosabb leszek. Ő pedig szebb.

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

Az MGB hadművelet – szobrászat

Ha lassan is, de halad tovább az MG felújítása. A dolog persze nem rajtam múlik, mert én már alig várom, hogy ismét birtokba vehessem.

A műhely azonban, ahol a javítás folyik, nem csak az én autómból él, dacára annak, hogy az általam otthagyott összeg akár alkalmassá is tehetné erre őket. Sietségre persze nincs ok, hiszen az autó amúgy is csak tavasztól-őszig tartó időszakban róná az utakat, most pedig már-már tél van. Plusz így egészen az elkészültéig ringathatom magam abban a hitben, hogy az elvégzett munka biztosan jó lesz, hiszen sokáig tart.

“Cégünk gyorsan, olcsón és jól dolgozik. Ön ezek közül kettőt választhat.”

Nos, a gyorsat és olcsót kilőhetjük, marad tehát a jól. Mert az ugye marad? Könnyű dolga azért nincs például a lakatosnak, mert igaz ugyan, hogy az autó összességében nincs rossz állapotban, pláne a negyvenéves korához képest, de egy-két meglepetés azért így is előjött. Persze erre mindenki számított, így aztán már nem is hívhatjuk annak. Akárhogy is, az ajtókról kiderült, hogy a manapság divatba jött különféle kézműves termékek sorát gyarapítja, ugyanis jó részük gittből állt. Olyannyira, hogy praktikusabb volt beszereznem két bontott darabot, amikkel szintén van/volt munka, de azért ég és föld a különbség. A vas tartalmukat tekintve mindenképpen.

IMAG1137                                            Vasat csak nyomokban tartalmaz

IMAG1273                                             A bontott ajtó azért jobb alap

A legjobban az első sárvédők alatti résztől féltem, mert annak elmállása szinte gyári extra. Ehhez képest a bal első sárvédő alatt egy már-már hibátlannak tekinthető elemet találtunk, míg a jobb első alatt azért akadt némi munka, de az is az elfogadható kategóriába esett. Maguk a sárvédők szintén szolgáltak meglepetéssel, amire azonban tényleg illik a meglepetés szó, mert a lámpák felfogatásának helyéről ugyan tudtuk, hogy szinte semmi nem maradt belőle, de, hogy a festék alatt maga a sárvédő is hiányos, azért nem volt megjósolható. Itt a javítás mellett döntöttünk, mert másikat sajnos csak költségesen lehetne beszerezni.

IMAG1330

Itt elkelt némi foltozásIMAG1276Szinte hibátlan

A költség oldal pedig már így is túl jól áll. Ironikus értelemben persze. Az MGB választása mellett többek közt az szólt, hogy nagyon jó az alkatrész ellátottsága, és még az árak is elfogadhatók. A sok kicsi, sokra megy azonban valahogy elsiklott eddig a fejemben. Eddig. Messze még a felújítás vége, de azért az látszik, hogy nem fenyeget annak a veszélye, hogy a végén lesz egy kész autó, mellette meg egy kupac bankjegy, amivel nem tudok mit kezdeni. Panaszkodni persze egyáltalán nem akarok. Senki sem kényszerített arra, hogy egy ilyen hobbit válasszak, a rákról nyilván más is megpróbálhatná elterelni a figyelmem. De én ezt választottam. A probléma tehát adott, a megoldás meg majd csak meglesz valahogy.

IMAG1331Messze még a vége

Az autó tehát még a lakatosnál, aki talán még Karácsony előtt végez vele, hogy aztán a bejglievés okozta szünet után a fényező vehesse azt kézbe. Az eredeti terv az volt, hogy december elejéig elkészül a fényezés, ez azonban most már szinte biztos, hogy január vége előtt nem lesz meg. Képzeletben persze már vagy tucatszor voltam az autó alatt, felett vagy éppen benne, hogy befejezem az utolsó simításokat, amely azért nem egy-két nap lesz. Még akkor is legalább két-három hétig adna napi 8-10 óra munkát, ha csak ezzel tudnék foglalkozni, de egyrészt ennyi szabadságom nincs erre, másrészt az exnyavalyám miatt szinte csoda kategória lenne, ha ennyit tudnék folyamatosan az autó körül forgolódni.

A munka nem csak a műhelyben folyik, hanem itthon is. Ennek egy része az autó különféle kiszerelt alkatrészeinek kerülgetése, ugyanis azoknak egy jó része itthon landolt. Szélvédők a kanapé mögött, díszlécek a szekrény tetején, frissen rendelet alkatrészek pedig szerteszét. Persze lassan igazi munka is lesz. Felpolírozni a díszléceket, lemosni a kárpitokat és az egyéb kisebb-nagyobb alkatrészeket. A polírozáshoz tegnap rendeltem meg a neten egy kittet, ha minden jól megy, akkor a jövőhét végén már elkezdhetem ezt a szakmát is kitanulni.

Nem szeretem siettetni az idő múlását, de azért most nagyon várom már, hogy legalább február legyen.

Kategória: Egyéb | Címke: , , , , | Hozzászólás most!