Az MGB hadművelet – a partaszállás

Egy januári bejegyzésben említettem először ezen az oldalon, hogy régi vágyam egy veteránautó, azon belül is egy MG B GT. Azóta eltelt bő két hónap, ami elégnek bizonyult arra, hogy ez a vágy beteljesüljön. Ahogy az a Tanú című remek filmben is elhangzott: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de miénk.  De kezdjük az elején.

Álmaim netovábbja tehát egy MG B GT volt, British Racing Green színben, napfénytetővel, küllős kerekekkel. Mindez persze legyen általam is megfizethető árú, remek állapotú és így tovább. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A való élet azonban ritkán működik könyvszerűen. A hirdetések alapján legalábbis ez biztosan kijelenthető. A persely, amelyben az autóra valót gyűjtögettem messze nem volt még olyan kövér, ami legalább az esélyét megadná egy olyan autó megvételére, mint amilyen az álmaimban szerepelt, de a türelem időnként nem az erősségem. Így aztán naponta többször is végigbogarásztam a különféle külföldi, zömében angol hirdetési oldalakat, keresve a nagy Őt. A legígéretesebb példányok az e-Bay-en bukkantak fel, köszönhetően az oldal licitálós jellegének. Szinte minden héten volt egy, néha két olyan autó is, ami elfogadható állapotúnak tűnt, és a kikiáltási ára is belefért az elképzelésembe. Utóbbi persze nem jelent semmit, hiszen évente talán egy autó találhat úgy új gazdát, hogy a licit végén nem a valós piaci értéke lesz a győztes ajánlat. De hát miért ne lehetnék pont én az az egy… A liciteket általában csak figyelemmel kísértem, de persze volt olyan autó is, ahol én is harcba szálltam, mi több, öt perccel az aukció vége előtt már a kulcsot is a kezemben éreztem, de a végén persze kiderült, hogy más is igen komolyan szemet vetett az autóra és ellentétben velem, neki még pénze is volt rá. Legalábbis ötven fonttal biztosan többje volt.
Teltek a napok, hetek, mire ismét felbukkant egy példány. Zöld helyett fehér, küllős felni helyett Rostyle felniken, de legalább a napfénytető stimmelt. Szűkszavú leírás, és nem licit, hanem Buy it now or best offer, azaz volt egy vételár, de lehetett alkudni. A vételár egy picivel volt a perselyem vagyonán túl, ami ígéretesnek hangzott. Az autóról néhány nem túl nagy felbontású kép volt a három soros leírás mellett.

MGB_Ebay_Collage
Részben szétszerelt állapot, de a hirdetés szerint hiánytalan, évek óta áll, a motor vagy megy, vagy nem, nincs rajta a karburátor. Egy kereskedő árulja. Nepper, Lord kivitelben. Vagy mi.
E-mail a hirdetőnek, nem bánja e ha egy külföldi, mi több magyar vevőnek kellene eladni az autót? És ha nem, küldjön már még néhány képet, mert csak emiatt nem repülnék el London külvárosáig. Jött is a válasz, nem bánja, küld képet, de melyik részéről? Nem ragoznám tovább, küldött, szigorúan csak azokról a részekről amikről kértem, melynek során az is kiderült, hogy az angol humor nem valami extra képesség, ők egyszerűen olyanok, mi meg azt hisszük, hogy viccelnek. Az utastérről ugye egyetlen távoli kép volt, azon is inkább az első ülések és a kormány látszott. Mondom, küldjön már egy képet a hátsó ülésekről is, nehogy a végén kiderüljön, hogy egy baromfikeltető szerves része volt. Nos, küldött.

12
Én vagyok a hülye, nem mondtam, hogy az autóban kell lennie az ülésnek, amikor fotózza. A kommunikációnk azonban nem csak ezért volt érdekes. Az egy dolog, hogy a passzív angolom nem anyanyelvi szintű, de ez inkább a kimeneti oldalon szokott gondot okozni, az értéssel azért kevesebb a problémám. Ezt próbálta tesztelni Eddie, az eladó, aki szigorúan mellőzte az írásjeleket, ahogy a nagybetűket is. Ezt csupán a szűkszavúsága próbálta kompenzálni. Tulajdonképpen segítőkész volt, de egyrészt úgy kellett fogóval kiszedni belőle minden infót, másrészt egy idő után feltűnt, hogy egy levélben nem érdemes több kérdést feltenni neki, mert leragad az elsőnél. Így ha kicsit lassan is, de végül sikerült mindent kihúznom belőle, sőt, egy idő után már egészen megbíztam benne. Így, miután elfogadta az ajánlatomat, még arra is rászántam magam, hogy elutalom neki az előleget. Aztán ugye a teljes árat. Rengetegszer vásároltam már az e-Bayen, mindeddig rossz tapasztalat nélkül, de a legnagyobb tétel, amit eddig kifizettem, az egy használt autós fejegység volt, ami azért százezer alatti tétel. Ez meg a többszöröse volt annál. Akárhogy is, lett egy 1974-es MG-m, amire még heteket kellett várnom, ugyanis a mindenki által ismert “Cégünk gyorsan, olcsón és jól dolgozik, Ön ezek közül kettőt választhat.” jelmondatból nekem az olcsón, jót kellett választanom, ami bő három hetes várakozást jelentett.
Végül megjött a kép a felrakodásról.
MGB_trailer_low
Alig két nap múlva pedig élete talán leghosszabb útját leküzdve meg is érkezett új hazájába az autóm(m). Az első találkozásunk igen rövidre sikeredett, mivel a lerakodás után egy órával már rohannom kellet, de másnapra szabadságot vettem ki, hogy rögtön bele is vágjak a közepébe. Az autó beindult, de az látszott rajta, hogy az a bizonyos persely nem fog mostanában gyomorrontást kapni.

IMAG0134[1]                                  A megérkezés pillanata

Az első dolgom az volt, hogy amennyire csak tudtam, kipakoltam az autót. Egyrészt megnéztem, hogy tényleg minden darabja megvan-e (nincs), másrészt egy kis belső takarítás igazán ráfért. Az elmúlt két hétben összesen három olyan nap volt, amikor foglalkozni tudtam vele, de így is sokat haladtam. Mondanom sem kell, hogy nem a szándékkal van a gond, a távolság az, ami elválaszt bennünket. Az autó egyelőre ugyanis a munkahelyemnél van, aminek az a prózai oka, hogy garázsom nincs. És még nem is találtam. De ami késik, az nem múlik.
Nem sorolám fel az utolsó csavart is, amit meghúztam, vagy kilazítottam, helyette néhány képet teszek fel, melyből talán az utolsó, tegnapi napon készült az, ami a legfontosabbnak mondható.

IMAG0137[1] IMAG0140[1]                                     "Kibelezve"

IMAG0145[1] IMAG0153[1]                                    Lemossák az út porát

IMAG0174[1]                                                                  "Újra látok!"

IMAG0175[1]                                     Az első próbaút

Tegnap megtettük az első közös kilométereket, illetve ahogy Ő hívja, mérföldeket. Végre a család is láthatta az autót, hiszen eddig nekik csak a képek jutottak.
Vigyorogtak már Önök 35 kilométeren át, csak úgy?

A bejegyzés kategóriája: Egyéb
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

8 hozzászólás a(z) Az MGB hadművelet – a partaszállás bejegyzéshez

  1. sghu77 szerint:

    Gratulálok és sok boldog együtt töltött évet kívánok! :-))

  2. TiffanyMary szerint:

    Sok boldogságot!
    Érezzétek jól egymást!
    Még sok sok mosolygós kilométert (mérföldet) kívánok nektek együtt!

  3. montoya szerint:

    Gratula itt is! Hogy volt-e 35km vigyor? Igen, hasonló okokból. Az is coupe, és ’82-es. 🙂

  4. Nocsak, ezt csak most olvastam. Igazán üdítő kis poszt, és mi a neve a drágának?

    • Altezza szerint:

      Csak most olvasod? Azt hittem, hogy te is állandóan rám gondolsz, ahogy én rád… Neked is csak arra kellettem!
      🙂

      A helyzet az, hogy még nincs neve. Még csak kisautóként vagy MG-ként szoktuk emlegetni. Majd a mérföldek csak hoznak valami jó kis nevet. Esetleg megpróbálom felkutatni a korábbi tulajokat, hátha volt/van már neve.

  5. Visszajelzés: Az MGB hadművelet – három betű, három szám |

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

CAPTCHA * Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.