Az MGB hadművelet – finomítás |

Az autó kezdett összeállni: a külső elemek közül a legnagyobb kihívást az első- és hátsó szélvédők körüli díszcsík berakása jelentette. Mint kiderült, nem csak nekem. MGB-s körökben szinte legendává érett az az ember, aki az egyetlen ismert gyári fotón látható, amint az említett díszlécet illeszti a helyére. A fém díszcsík behelyezésére többféle megoldást próbáltak már kifejleszteni az MGB tulajdonosok, de igazán tuti módszer és szerszám még nem került feltalálásra.

A rejtélyes ember

A hátsó szélvédőnek kezdtünk hozzá a feleségemmel, mivel a képpel ellentétben, egyedül nem ment a dolog. A hátsó díszléc két “C” alakú darabból áll, melyek balról és jobbról fogják keretbe a szélvédőt. Ezekkel cirka két óra alatt végeztünk, amitől egészen felbátorodtunk. Sajnos az önbizalmunk hamar elszállt, mivel az első szélvédő díszléceivel nagyon meggyűlt a bajunk. A két oldalsó darab még egész könnyedén ment, de a felsővel már hosszú birkózásba kellet kezdenünk, az alsó pedig egyenesen büntetésnek tűnt. Nem idézném fel a teljes küzdelmet, maradjunk abban, hogy a díszléc kitalálóját és közeli hozzátartozóit igen sokszor emlegettük. A vadonatúj díszlécek és a vadonatúj kédergumik vonalvezetése még véletlenül sem akartak megegyezni, ezért az egyik részen betuszkolt léc azonnal kijött, amint a másik vége felé közeledtünk. Maga volt a pokol. De néhány napnyi próbálkozás után végül sikerült betuszkolni a helyére.

Klasszikusok

Ekkor döntöttem úgy, hogy elviszem az autót egy vizsga előtti átnézésre, azaz egy elő vizsgára. Szép számla lett a vége. No, nem azért, mert valami komoly gondot találtak, hanem azért mert komoly gondot csináltak: az autó tolatáskor felakadt a fékpadra. Egészen pontosan a vadonatúj kipufogórendszer kapott egy akkora ütést, hogy eltört az öntöttvas leömlő.

Ez bizony eltört

Kibírtam röhögés nélkül. A sport dob hirtelen értelmét vesztette, mert a gázok szinte el sem jutottak a cső végéig. Hangosan és erőtlenül gurultam vissza a garázsba, hogy jobban szemügyre vegyem a kárt.

Törött leömlő

Minthogy a leömlő öntöttvas, a javítása nem egyszerű, nem is találtam olyan kipufogóst, aki elvállalta volna a leömlő hegesztését. Olyan toldozós-foldozós megoldásokat javasoltak, amikkel nem igazán tudtam azonosulni. Megoldásként a bontott leömlő beszerzése kínálkozott, így ismét ellátogattam az e-Bay nevű bolhapiacra, ahol hamar találtam is egy megfelelő darabot. A szokásos egyhetes várakozás után szerelhetem fel az új leömlőt, ami hamar az elődje sorsára jutott, minthogy kiderült, nem csak egy pofont kapott, amitől eltört, de a leömlőhöz csatlakozó rozsdamentes elem is eldeformálódott pontosan a csatlakozásnál és az összecsavarozás közben az öntöttvas darab bizonyult a gyengébbnek.

Felkerült a bontott leömlő. Hiába…

A kipufogós nem vállalta a javítást, a rozsdamentes rendszerből ez a darab pedig nem kapható külön: jött az új teljes rendszer megvásárlása, ezúttal a leömlős változat. Hurrá!
A jó hír az, hogy kezdődhetett a finomhangolás. Szelephézag- és gyújtásállítás után a karburátorok szinkronizálása, majd a megfelelő keverék és alapjárat-állítás következett. A próbakörök nem voltak hiábavalók: a motor szépen jár, jól húz.

Az én Kincsem

A tesztutak során aztán szép csendben kiderült, hogy vannak dolgok, amik csak látszólag voltak jók. Az autó eleje ugyanis elkezdett kóvályogni. A szemre megfelelő szilentek és egyéb futómű alkatrészek bizony viseltes állapotban vannak, így tegnap megrendelésre került a következő alkatrészkupac Angliából. Talán megérkezik a csomag a jövő hét során, és ha minden jól megy, akkor egy-két hétvége elég lesz arra, hogy mindent ki is cseréljek.