Az MGB hadművelet – három betű, három szám

Történetünk legutóbb ott fejeződött be, hogy néhány nap volt hátra az első hazai műszaki vizsgáig. Nos, most ismét néhány napra vagyunk ettől, de ezúttal már múltidőben, merthogy három nappal ezelőtt sikeresen levizsgázott az MGB!

Próbakörön a vizsga előtt

Próbakörön a vizsga előtt

Az utolsó beavatkozás az első futómű rendbetétele volt, amely után némi próbaút következett, amolyan biztos, ami biztos alapon. A megtett kilométerek során nem tapasztaltam semmi problémát, ennek ellenére volt bennem némi félsz a vizsga miatt, hiszen a felkészítés végén csak abban bízhattam, hogy minden munkát megfelelően végeztem el, műszeres ellenőrzést azonban nem végeztem, ha csak a nyomatékkulcs használata nem minősül annak. Minden a klasszikus módon lett beállítva, szemre, fülre esetleg hézagolóval, ami például a szelephézag-állításhoz kellett. Gyújtást, fényszórómagasságot, karburátorokat és megannyi mást könyvek és videók segítségével próbáltam gyári értékekre hozni. A vizsga eredménye alapján sikeresen, hiszen nem találtak fogást az autón. A károsanyag-kibocsátási értékek is  bőven határértéken belül voltak, ami egyrészt engem, másrészt az amúgy általam meg nem bontott motort dicséri.

CO2

CO2

A vizsga, annak sikeres mivolta ellenére, azért nem ment simán. A vizsgaállomásra reggel hétre érkeztem, ahol a hétórai munkakezdet ellenére messze nem én voltam az első. Ha csak nem állítunk külön sorrendet a privát ügyfelek számára, merthogy a vizsgaállomáson amolyan kihelyezett használtautó-kereskedői találkozó volt. Fejenként akár több autóval is, melyek mind hasonló cipőben jártak az én MG-mel, azaz próbálták megszerezni a magyar állampolgárságot. Persze a kereskedők által felvonultatott autók bőven negyven év alatt voltak, hiszen a hazai piac mostanság a tízéves autókra bukik. Hiába érkeztem tehát korán, a sor nem volt rövid. Nagyjából kétórás várakozás után jutottam odáig, hogy beállhattam a vizsgaállomás udvarára, ahol hamarosan lencsevégre került az autóm. Ezúttal nem egy veteránautó rajongó készített magának képeket, hanem az egyik vizsgabiztos fényképezte körbe az autót, ahogy azt kell. Ezen művelet során szembesült a hatóság azzal, hogy az MG bizony nem beütött, hanem táblán elhelyezett alvázszámmal rendelkezik. Ezt pedig nem igazán szeretik.

Várjuk a sorunk

Várjuk a sorunk

A szerelem olyannyira nem állt fent, hogy némi tanácskozás után azt mondták, hogy így nem tudják levizsgáztatni az autót, mondván nem lehet tudni, hogy az adattábla nem lett-e korábban kicserélve. Arra a felvetésemre, hogy “Azt sem lehet tudni, hogy nincs kicserélve, azaz eredeti.” sajnos nem az a válasz jött, hogy valóban, van itt valami ártatlanság vélelme nevű izé. Sajnos hiába próbáltam érvelni az autóval érkezett megannyi dokumentációval, köztük az angol vizsgapapír heggyel is, nem jártam sikerrel. Jöhetett az extra kör.

Egy húszast megért...

Egy húszast megért…

Ez nem állt másból, mint egy igazságügyi szakértői vélemény beszerzéséből. A szükséges telefonszám előkerítése nem tartott tovább fél percnél, ami egyúttal azt is jelezte, hogy nem most volt rá először szükségük. Nem mesélném el az egész történetet, így maradjunk abban, hogy cirka egy óra, 40 km, valamint húszezer forint múlva ismét a vizsgaállomáson voltam, kezemben a két példányban kiállított véleménnyel, mely szerint az autó adattáblája eredeti. Aki azt gondolja, hogy a nevezett dokumentum azonnali enyhülést hozott, az téved. A korábban megismert vizsgabiztos csak nem akarta elhinni, hogy ezen az autón bizony sosem volt beütött alvázszám, így további tíz percig keresgélte azt az MG különféle zugaiban. Végül feladta.

Megvan!

Megvan!

Innen szinte már gyerekjáték volt az egész, hiszen csak át kellett esni a szokásos autós hétpróbán: a vizsgán. Miután ez megtörtént, már csak a papírmunka maradt, így valamivel 12 óra után elhagyhattam a bázist. Jöhetett az átírási procedúra, amit azonban már egy erre szakosodott ügyintézőre hagytam, mert nem volt kedvem további hosszú órákat tölteni a különféle hivatalok várótermeiben. Még a vizsga napján átadtam a papírokat, másnap este pedig hívtak, hogy megvolt a regadó befizetés, okmányirodai ügyintézés: megvan a rendszám! Talán említenem sem kell, hogy ez sem ment simán, mert itt meg azon állt meg pár percre a dolog, hogy az alvázszán nem 17 karakterből áll, merthogy 1980 óta minden autónál ennyi karakter egy alvázszám, bármilyen embléma is legyen az autó orrán. Az MG azonban 1973 októberében gördült le az abingdoni összeszerelő szalagról, így itt csak 11 karakterből áll a vázszám. Szerencsére azonban kiderült, hogy a rendszer így is enged továbblépni, így némi kaland után immár egyel több MGB GT került hivatalosan is megmentésre az utókornak.

Itt lehet élvezni a munka gyümölcsét

Itt lehet élvezni a munka gyümölcsét

Ritkán mondok ilyet, de: büszke vagyok magamra! Másfél évvel ezelőtt tréleren érkezett meg álmaim autója, ami ugyan nem volt nagyon rossz állapotban, de igen távol állt a műszaki vizsgán és a szépérzéken való megfeleléstől. Utóbbi szemponton való megfeleléshez mások segítségére volt szükségem, hiszen a lakatoláshoz, fényezéshez sem helyem, sem pedig szakértelmem nem volt, de a műszaki részekhez már bátrabban nyúltam. Olyannyira, hogy gyakorlatilag kitanultam egy szakmát. Elolvastam, megnéztem, átgondoltam és végül megcsináltam. Én. És erről papírom is van hétfő óta.

Őszi hangulat

Őszi hangulat

Az autó messze nincs még kész. Ott a krómozásra váró lökhárító, az esztétikai javításra váró első bölcső, a differenciálműből jövő csilingelő hang és megannyi apróság. Viszont innentől már “gördülékenyen” mehet a munka, hiszen amennyiben az időjárás engedi, bármikor bepattanhatok a jobb első ülésre, hogy élvezzem a munkám gyümölcsét.

 

Hatalmas köszönettel tartozom a feleségemnek a türelméért és támogatásáért, ahogy a családja támogatásáért is: köszönöm! Minden másra pedig az American Express szolgál(t).

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

CAPTCHA * Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.